Főoldal
Északi-középhegység
Dunántúli-középhegység
Mecsek
Alpokalja
logo_alja

Mecsek

MecsekA Mecsek (horvátul: Meček, németül: Metscheck) középhegység Magyarországon, a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. A legmagasabb csúcsa a Zengő, amelynek magassága 682 m.

A Mecsek három részre tagolható:

Tartalomjegyzék

  1. Földrajza
    1. Geológiája
    2. Vízrajza
    3. Éghajlata
    4. Élővilága
    5. Barlangok
  2. Tájvédelmi körzete(i)
  3. Természetvédelmi területei

Földrajza

A hegység körülbelül 500 négyzetkilométernyi területet fed be. Az ország többi részéhez viszonyítva gazdag ásványkincsekben (többek közt uránban is). Déli határa a Pécsi-félmedence, észak-északkeleti a Völgységi-patak és az Ófalui-völgy, északnyugati a Dombóvár-Szentlőrinc törésvonal, keleten pedig a Duna ártere.

A klíma vegyes jelleget mutat, elemei részben mediterránok, részben kontinentálisak. A tájra húsz-harminc olyan növényfaj is jellemző, amely nem él a Kárpát-medence más részein.

Geológiája

Szigethegység, a Variszkuszi-hegységrendszer maradványa, északkeleti-délnyugati irányú ősi vonulatokkal. Lemeztektonikailag a kunsági egységhez tartozik. Nyugati, karsztosodott része főleg triász kori mészkőből és perm-triász vörös homokkőből áll, a keleti rész főleg jura, kisebb részben kréta kori, helyenként urántartalmú kőzetekből. E két tömbtől haránt törésvonalak határolják el a miocén kori, antracit tartalmú kőzetekből álló, fennsíkszerű Közép-Mecseket.

Fő kőzetei:

A Mecsek legöregebb, kora paleozoikumi, kristályos-metamorf kőzetei összefüggően Fazekasboda és Mórágy környékén találhatók meg legnagyobb tömegben. A nyugati és középső Mecsekből a felszínen ennél fiatalabb, perm időszaki és triászi képződmények ismertek. A Közép-Mecsek kőszene jura – ezen belül also liász – kori, de elkülönült tömegei a Kelet-Mecsekben is megtalálhatóak, Szászvár és Nagymányok környékén.

Vízrajza

A Mecsek legfontosabb vízgyűjtői: Északon a Völgységi-patak, északnyugaton a Baranya-csatorna, délnyugaton a Pécsi-víz, délen a Vasas-Belvárdi víz. Ezeket a Mecsekből mintegy ezer forrás táplálja.

Éghajlata

A Mecsekben szubmediterrán hatások érvényesülnek, az északi és a déli lejtők közt azonban jelentős éghajlati különbségek alakultak ki. Az éves cspadék átlaga 710 milliméter, az éves középhőmérséklet 10,0 °C körül van.

Élővilága

A Mecsekben 13 olyan növénytársulást írtak le, amelyek csak itt fordulnak elő. Több, mint száz védett és fokozottan védett növényfaj él itt!

Barlangok

A hegység területén körülbelül száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőterületeket nagyrészt nemkarsztos kőzet borítja, csak kis felszíni kibukkanásokat találunk, amelyek elárulják, hogy mi is van a lábunk alatt. Ezek szurdokvölgyek, mély, tölcsér alakú víznyelősorok és néhány igazi karsztforrás. A mecseki barlangok jelentős része szűk, kacskaringós aknákból állnak, víznyelőként indulnak és 20-30 méter után eltömődnek. Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott orfűi Vízfő-forrás barlangját, a Mánfai-kőlyukat vagy akár a Tettye-forrást is. Különlegesek a Babás Szerköveknél a permi vörös homokkövében mállással kialakult üregek. Szintén nem szokványos módon alakult ki a miocén mészkőben szivárgó vizek hatására kialakult Füstös-lik.

Tájvédelmi körzetei

Természetvédelmi területei